és havazásra vált

esik.
felhőstül,
egestől, esik.
szürkével,
hideg kékkel,
fényes pirosra
vikszolt háztetőkkel,
januárral,
a februárral,
elejével az évnek,
s a türelem utójával,
bele feketedve,
estétől reggelig,
estig.
kezünk közül
kicsavart
ernyőkkel,
hullamerev
emlékeinkkel,
mint szigonyvég
és késhegyek,
mint tűfok,
mint pengeél,
mint tüske,
kihegyezett
karmok
lándzsája,
mint szitokra
fordult szavak
hullanak a
nyúzott bőr alá
s a görcsre kötött
idegekre,
mint tűfok,
mint pengeél,
mint tüske,
kihegyezett
karmok
lándzsája,
úgy esik.
felhőstül,
egestül.
s a hajdonfőtt
frissen mosott
város
miben fölhabzik
szomorúságunk
beton és tégla
és átjáró-
reményeivel
lefolyót
krátert és
szívet vág
és esik és esik
és havazásra vált.