felsőfok

                                  Neked

"...miatta
birkózom veled is, aki élsz, és
nincs szükséged őrá, – miatta
perlekedem veled is, amiért
rohanó villámaiddal nem kaszaboltad
porba-szélbe
nagyságod grimaszát, a nőt!"
(Szabó Lőrinc - De a nő, jaj, megszomorít!)

túlzások tromfok
tajték és téboly:
 felsőfok igájában
 araszolom az életet
csonka és bátortalan
kezdetekkel megindult
árkokat ráncokat hasító
verejtékcseppekkel
homlokomon és
szétfolyt megfolyt
fojtó szavakkal
gondolataimban
makacs trillák és
szívem ritmusából
kiugró kényszer:
valahogy akárhogy
bárhogy szólok
hozzád és rólad
mindegyre gyeplő
és idegszál feszül
hogy felérjen hozzád
hogy méltóképpen
ünnepeljen vagy
gyászolja borús
bíborvarrású kedvedet
hogy fülébed görbüljön
szavaim szivárványa
és gyermeklátású
szemekkel és
gyermekhallású
fülekkel lásd és
halld és örülj a
feldíszített életnek
és ha másképp nem
hát megdöglök egyetlen
rímért drága
lényed hogy egyetlen
újabb gyönggyel ékesüljün
és eleddig felsült imáimba
is belegyömöszöllek
hogy az alkotás
teljes és tévedhetetlen
legyen!