vezeklem

alább hagy
hogy újra eleredjen
kopott kredenc
az ég felettem

új özönvíz s
bárcsak lenne haszna
a rosszat kéne
hogy szalassza

mindazt mire
nincsen nem lesz szavam
de mégis
mindennel egybe van

mindazt kire
nincsen nem lesz szavam
ki Zivatarban is
gondtalan

alább hagy
de újra meg is ered
versem is
órmótlanra deged

mint agyamban
nyakamban a város
neve nincs éktelen
és sáros

mint árnyékom
kötélre akasztva
úgy mint a szívem
foglalatja

mint a mának
elfuserált csendje
miből nincsen
mi kivezetne

alább hagy
hogy újra eleredjen
vezeklem
egyre erősebben

mint agyamban
nyakamban a város
neve nincs éktelen
és sáros

mint árnyékom
kötélre akasztva
úgy mint a szívem
foglalatja

mint a mának
elfuserált csendje
miből nincsen
mi kivezetne