Mert jött a szürkület
Andrisnak
Lozsád, 2012. november
nagy gonddal betűztük azt
a kettétört sírkövet
nektek azaz ük hiányzott
nekem csak a bűvölet
a novemberi ködben
fázó szilvafák alatt
ott a major mellett hol
a sár vastagon ragadt
sár ürülék őszi csend
s rég nem olvasott betűk
hátunkban szúrós bozót
oly fantasztikusnak tűnt
*
mintha a köd múltunkra szállna
hogy ne ismerjük önmagunk
agyagos földben csonton kövek
mit kibetűzni nem tudunk
s egyikőtök hogy a Nap kibújt
a falun túlra mutatott
"na az ott a Tatárdomb" mondta
még az apánk mesélte volt
arra fenn feküdt rég a falu
mit a kutyafej eltörölt
legalább háromszáz éve lesz
s fejemmel leírtam a kört
sárba fogott csizmáink körül
ősz-erdők mesék végtelen
a fákon maradt ráncos szilvák
miből két szemet megettem
*
"traktorral húzták ki a fákat"
Bukarest cefrét nem akart
de maradt a szilvásból látod
s megtűrtük nyakunkon a bajt
mert meddig fog magyar kijárni
meddig betűznek sírkövet
egy-két Herder-féleség beválik
ez tény s mentünk mert jött a szürkület
