mintha őt láttam volna

mintha őt láttam volna
őt a halott költőt
amint zöldre vár
és rímre vár ahogy
szétrágott tollak és
koszosra vert billentyűk
emléke sárgul az arcán
hiába a félmeztelenre
öltözött nők parádéja
hiába májusi verőfény
csak sápadtan álltam
és emészteni kezdett
a reggeli város éreztem
elbomlok eltűnök az
útgyaluk a gyalogosok
sűrűjéből és nem leszek
más csak a halott költő
látomása tanácstalan és
megfellebbezhetetlen
elmúlás és zöldre
vártam és rímre vártam
szétrágott tollak és
koszosra vert billentyűk
emléke sárgult az arcomon