Hajnali fohász

Istenem! Add meg az elmém tisztaságát,
s hogy szembe köpnöm ne kelljen magam,
kávégőzt, a reggel gyermekhangját,
Istenem, hogy ne legyek mindég nyugtalan!

Mert gyönge vagyok látod, kiterítenek,
büszke arcokkal hajolnak fölém,
kik bőszen s bőséggel eretnekek,
s kik ejtőznek a Nihil kénszagú ölén.

Valami daccal, nem bánom, vad haraggal,
vértezz engem segíts vagy elbukok!
Igéd a szívembe hasztalan csal
annyi vesszőzött,  végenincs varázslatot.

Csupa összekuszált képet látok, időt,
mi vonszol csak, és tűrni kénytelen.
Lelkemben csillagutak vágya nőtt,
miért a földön járni vagyok képtelen?

Istenem! Add meg az elmém tisztaságát,
s hogy szembe köpnöm ne kelljen magam,
gyermekeim édes hajnalhangját,
s hogy életük ne legyen ilyen nyugtalan!