Csíki András: a leghalványabb sejtés

szögesdrótba csomagoljátok
a délutánba metszett várost
félrevezetitek az idegeneket
megkísértitek a hazafelé lődörgőket
a kapualjakban akasztófákat 
fejszenyeleket gyalultok
szószéken és templomtoronyban
mozdulatlan farkasszemet
tűzvészt és földrengést nézünk
és ismét csak egymást ismét csak
bizalmatlansággal és gúnnyal
és gondolni sem merek rá
mit gondoltok s gágogtok
tudtok s hazudtok rólam

még gondolni sem s az'tán

a kézbe vehető stoptáblák
a felszedett aszfaltcsíkok
a szökőkutatkból kiivott víz
a drónok fotózta szerelem
az éhség köpködte kirakatok
a lábadra ejtett emeletek
a leghalványabb sejtés
s a legerősebb félelem
titokzatossága mindent
de mindent egyetlen érzésbe
sűrít: álmatlanságom fáradt
képein borzongok nyugodt
derűvel 'mihez sem hasonlító
nyugodt derűvel