csak gyermekszájból
(kigondoltam a Költészet Napján, infúzióra kötve)

- Áron, kérsz paradicsomot?
- Apa, csamariont is kérek!

szót csak gyermekszájból
- tekintetből mosolygásból végy ne sajnáld
a túlérett hajnalokat s az öt-hat felé
szabdalt éjszakát ne sajnáld
mert mondataid összeállnak
és jelentéseidben az értelem ékkövét
s a tudat terceit adják
ne sajnáld az álmatlan
valóságot a készenlétek
alacsony röptét csontsovány
megokolását a véghezvihetetlennek
te csak kérd gyermekszájból a szót
a láz festette halánték
a begerjedt önkívület az össze
nem érő ölelések mögül kérd
és a teremtés ereje megmutatkozik