folyton úgy jössz meg
folyton úgy jössz meg
a szemeid köré vasalt ráncok
úgy gyűlnek mint gyerekek
polcán a ragasztani való
játék s a halogatott határozások
melyekre naponta miatyánkot mondasz;
folyton úgy jössz meg mint
aki nem futamodott csak
kilépett friss levegőt szívni
sétálni a verandán Holdat
távcsövezni évszakról
napszakról leváló időben
megszellőztetni a gondokat;
s ilyenkor olyankor eszedbe jut
az az öregházból kisurranó
kilencvenévnyi bánat
kit mindiglen visszavisznek
s aki csak azért is nekivág
éjszakánként a sötétnek
Magyarósról földúton
mezítláb Amerikába
mennyi ránc fér el egy arcon?
|
|