A szépség tanúja
A szépség tanúja
„…ez a menedék ez a fedezék a bunker a dekkung a futóárok az
ürgelyuk az óvóhely (kinek vasbetonból kinek papírból)
ez a menedék a fedezék amelyből amelyből olykor olykor kirohanunk…”
Szilágyi Domokos – Haláltánc-szvit
Kibélelem a lelkemet,
Derűvel, áhítattal,
Megszelídítem azt, miről
Hallgattam nagy haraggal.
Vasárnapot, tavaszt hívok,
Csupa ünnepi népet,
Veszett idők odvát vésem:
Féltem, féltem a szépet.
S féltésem – jaj, bizony! –
A világot bejárja,
Annyi van csillagom,
Mit szemen bár ne látna.
Kibélelem a lelkemet,
Vesszek meg is benne!
Szűkölök, sorvadok
Korhadó rengetegben.
S kibélelt lelkemmel
Állok a vártába,
A Szépségnek tanú kell,
És nem, nem lehet halála.
2007-2018.04.11.
|
|