Fejezetek egy valutapénztáros életéből 4.
Egy ideges, türelmetlen férfi:
- Mennyi a szlovák korona? - hadarja.
- Venni szeretne vagy eladni? - próbálok kedves lenni.
- Nem! - üvölt rám. - Beváltani!!!!
************
Szombaton reggel korán érkeztem az üzlet elé. Gyorsan beszaladtam a másik üzletbe, majd a Mecibe egy kávéért, de még mindig nem volt 7.45.
A biztonsági őr - aki jelen van az üzlet nyitásakor, hogy támadás esetén védve legyünk - még sehol.
Leültem egy padra az üzlet elé és álmos képpel bámultam a néptelen Váci utca elejét.
Jön egy srác:
- Szia! A Kro...
Összeakadt a nyelve valamivel a szájában. Nyilván saját magával.
Kezdi újra, tagoltan.
- A Coro... nita nyitva van?
- Nem tudom.
Az valami kocsma lehet, így elnézve vergődő nyelvű barátomat.
- Nem onnan jössz???
Bármennyire is részegnek-másnaposnak nézek ki, nem! Csak fáradt vagyok. Sikerült nyugodtan nemet mondanom.
Magamra hagyott, és elkacsázott.
Folyt. köv.
|
|