A Nő felemelte a baseball-ütőt és óriási erővel lesújtott az üvegvitrines szekrényre. A lakás csendjébe belemart a csörömpölés. Minden irányba repültek szét a cserepek. És ettől a hangtól a Nő még inkább belendült. Minden egyes ütéssel újabb lökést kapott. Az üvegajtó már az első csapásnál megadta magát. A Nő folyamatosan haladt, és nem fogyott a lelkesedése. Nem kímélte a poharakat, üvegpolcokat és a szekrény oldalait sem.
Eufórikus érzés kerítette hatalmába, szinte fogva tartotta. Láthatólag nem nyughatott addig, míg a bútort atomjaira nem szedte.
Kissé groteszk látványt nyújtott zilált hajával, és az arcán szétterülő démoni vigyorral. Szinte élvezte, ahogyan a kezei nyomán széthullik az egykor igényesen kivitelezett bútordarab. A düh, ami átjárta egész belsejét, iszonyatos fizikai erőt kölcsönzött az egyébként hétköznapi alkatú Nőnek, aki mostanra már teljesen elvesztette az önkontrollt. Szinte öntudatlanul csépelte a keze ügyébe akadó egyéb berendezési tárgyakat. A vázákat, apró dísztárgyakat vette előre, mert a porcelánnal és az üveggel bánt el a legkönnyebben, lévén, hogy a legkisebb ellenállást tanúsították. A Nő számára pedig a csörömpölés igen kellemes zaj volt. Ha a fémedényeket is tönkre lehetett volna tenni, biztosan azokat is sorra elintézte volna, mert elég nagy zajt csaphatott volna velük, de tudta, hogy lehetetlen a horpadáson kívül nagyobb kárt tennie bennük. Így a konyhába nem ment át, megelégedett azzal, hogy a szobabútort hazavágja.
A Férfi hangosan csukta a bejárati ajtót, hogy felhívja magára a Nő figyelmét. De ő már önmagában akkor ramazurit csapott, és annyira belefeledkezett munkájába, hogy meg sem hallotta, hogy történt valami.
A Férfi úgy állt meg a szoba sarkában, hogy a Nő látóterébe kerüljön. De csak karba tett kézzel a falhoz dőlve nézte a Nőt, nem akadályozta meg tevékenységében. A Nő ügyet sem vetett rá, püfölte tovább a bútor maradványait, úgy tűnt, nem akar tudomást venni a Férfi jelenlétéről. Ugyanakkor elbizonytalanította a tény, hogy ott van és figyeli.
Pár perccel később abbahagyta a rombolást, és dühösen fordult a Férfi felé, aki szomorú arccal nézte.
- Már megint itt vagy??? – vicsorogta a Nő. – Mikor hagysz már végre békén? Tűnj el!
Visszafordult a szekrény romjaihoz, de érezte, hogy ereje kissé elhagyja. Mintha a Férfi csupán az ottlétével elvett volna az energiájából.
A Férfi csóválta a fejét.
- Hogy tűnhetnék el? Mindig jövök, amikor hívsz!
- Sosem hívlak! Most is magadtól jöttél! Egyedül akarok lenni! Menj el és soha ne gyere vissza!
- Sajnos nem tehetem. Én mindig veled vagyok. Akkor is, amikor nem akarod. De néha életre is hívsz.
A Férfi nem szerette a Nő kifakadását, de most érezte, hogy egyre erőtlenebbül küzd. Kezdte visszanyerni az igazi énjét.
- Nem akarlak látni! Mindig arra emlékeztetsz, aki voltam, és még most is lehetnék, ha nem zártak volna ebbe az átkozott testbe!
- De most ez vagy, és nem lehetsz más! – mennydörögte a Férfi. – Női testbe születtél, nem lehetsz Férfi! Kár erőlködnöd, hogy kitörj belőle. Most Nő vagy és ezt el kell fogadnod!
Olyan erőteljesen hangoztak el a szavak, mint egy halálos ítélet. A Nő számára így is tűnt. Kiejtette a kezéből a baseball-ütőt és összeroskadt.
- De én ezt nem akarom! – zokogta kétségbeesetten.
- Hányszor akarsz még szembeszállni a Sorsoddal? Minden alkalommal vitatkozunk ezen! Fogadd el végre, hogy Nő vagy, női feladatokkal! Ne harcolj! Az a Férfi dolga!
- De ez a test bezár engem és korlátoz!
- Ez nem így van. Csak Te viseled rosszul. Sok adottságban részesültél, használd ki őket! Ne a fizikai erő hiánya miatt szenvedj, hanem fedezd fel azokat, amiket cserébe megkaptál!
- De Férfi voltam előzőleg! Mikor lehetek megint az? Ha újra születek, van rá esélyem? – a Nő könnyes-könyörgő tekintettel nézett fel a Férfira.
- Csak ha jól végzed a női feladatokat, akkor esetleg a következő életed során megint választhatsz Férfi testet magadnak! De ha most megint nem jól viseled, ugyanígy járhatsz! Ez most nem büntetés, hanem feladat! Viseld úgy, és ne háborogj! Csak végezd a dolgod, és felejts el engem! Ha örökké megjelenek nálad, akkor baj van. Mert én nem létezem! Akkor jövök elő, amikor felülkerekedik benned a másik éned. A Férfi, aki valaha voltál. De az már nincs, és nem is kapod vissza soha. Ezt értsd meg végre! Hiába próbálkozol, nem tudsz átváltozni. Viselkedj most már igazi Nőként! Nincs más választásod.
A Nő lehajtott fejjel hallgatott pár másodpercig, majd nagyot sóhajtva felnézett. A szobában nem volt más rajta kívül. A Férfi eltűnt, és ő magára maradt a gondolataival.
Egy kicsit még sajnálta magát, aztán feltápászkodott a padlóról, és előszedte a porszívót, hogy eltakarítsa a romhalmazt, és újra berendezze a lakást.