Végtelen házasság 1.
2003.
Délelőtt tíz óra. Cseng a telefon. Női hang.
- Cynthia Wellington-t keresem.
- Én vagyok.
- Szia. Nem ismerjük egymást. Azért telefonálok, hogy megmondjam: a férjed nálam töltötte az éjszakát.
Cynthiának torkába ugrott a szíve, de hangja nyugodt maradt.
- És???
A női hang hátborzongatóan magabiztosan csicseregte:
- Most itt fekszik az én ágyamban és közlöm veled, hogy nem fogom őt elengedni.
Cynthia magához térve gonosz hangon felkacagott. Elővette a létező legfölényesebb hangnemet, amit csak talált a repertoárjában. Egyébként is a lélekjelenlétéről volt híres. És az alakításairól. Most is tud rögtönözni egy magabiztos szerepet.
- Ó, dehogynem fogod elengedni! Sőt! Magától fog hozzám hazajönni! Nem ígért neked semmit, igaz? Rajtam kívül senkinek semmit nem ígér. És nem is kaptál tőle mást, mint maximum a testéből egy kis darabot. Egy töredéket. Az csak egy gyarló test, ami most melletted fekszik. A többi sosem lesz a tiéd. És másé sem. A lelke igazából már rég az enyém… Vagy az ördögé… Vagy talán én vagyok az ördög…
Cynthia ismét démoni kacajt eresztett el. Aljasul megbántva érezte magát, de nem adta meg a másik félnek azt az örömet, hogy kimutassa fájdalmát és sértettségét.
- Azt gondolod, elvetted tőlem? Tévedsz. Minket egy sokmillió damilszálból összefont vastag kötél tart össze. Egy-két szálat elvágtál ugyan most belőle, de magát a köteléket nem lehet. De te ezt biztosan nem érted.
Hangja most átment kioktatóba. A vonal túlsó végén a másik nő szóhoz sem jutott a döbbenettől.
- A másik tévedésed az, hogy azt feltételezted, hogy ha felhívsz, azzal nagyon megbántasz. Ez sem így van. Mert Te leszel az, aki nagyon szarul fogja magát érezni, amikor a férjem felébred, és otthagy. Te maradsz egyedül és elhagyatva, miközben ő hazajön hozzám…
Cynthia megérezte saját szavai súlyát. Sikerült kihúznia a kést a saját szívéből és teljes erejéből belevágnia az ismeretlen nőébe. A frissen keletkezett sebben pedig még ezután készült megforgatni. Ettől az övé szinte már nem is fájt annyira. Folytatta:
- Igazából Te érezheted magad becsapva most, nem én. Én ismerem azt a pasit, akihez 12 évvel ezelőtt hozzámentem. Te itt semmiképp nem nyerhetsz. Van egyébként férjed?
- Nincs. – hangzott a halk válasz.
- Hát akkor majd ha lesz, megérted, miről beszélek. És akkor fogod visszakapni is ezt a helyzetet. Remélem, jó lecke ez most neked, és megtanulod, hogy ne szakíts virágot olyan kertben, amit nem Te gondozol! Azt hiszem, le is zárhatjuk a témát. Mondd meg a férjemnek, hogy nem muszáj hazarohannia, de tudjon róla, hogy várom. És most elköszönök. Úgy gondolom, nincs már miről beszélnünk. Minden jót Neked!
Cynthia szinte kimerülten tette le a kagylót és azonnal rágyújtott egy cigarettára.
Összegömbölyödött a fotelban, és lassan, fáradtan fújta ki a füstöt. Érezte, ahogy a füst átjárja a belsejét. Ezzel együtt a düh, a csalódottság érzése áradt szét benne, de nem hagyta, hogy eluralkodjon felette. Sírni még nem tudott.
Nem esett kétségbe. Végül is nem hazudott a nőnek: ismerte a férjét. Meg volt róla győződve, hogy ők ketten nagyon szeretik egymást. Ez valószínűleg egyszeri botlás lehetett. Vagy csak az első, ami kiderült.
De emlékezett az egymásnak tett ígéretükre is: bármi történhet, csak ne derüljön ki. Ne okozzanak feleslegesen fájdalmat egymásnak. Külön-külön is megvolt a maguk karrierje, de sosem szakadtak el hosszú időre egymástól. Az érzelmeik és a család, a három fiuk összetartotta őket. Pedig mindkettőjük felett ott lógott minden percben a kísértés lehetősége: Cynthia filmforgatás közben valamelyik színészkollégájával bonyolódhatott volna például kapcsolatba. Billy pedig gyakran járt a bandájával koncertezni, a rajongók legtöbbször szinte le akarták rángatni maguk közé a színpadról.
A fiúk most is éppen egy kisebb fellépésen vettek részt, Billy hívta is magával, de Cynthia inkább egyedül akart egy kicsit maradni. Ritka alkalmak egyike volt, amikor csakis magával foglalkozhatott. És nyugodt szívvel lehetett önző.
Ezen a regényen dolgozom mostanában. És hogy miért pont ezt a részletet választottam? Mert elég "ütős" lett szerintem.
|
|