Végtelen házasság 11.
- Mit segítsek neked? Megterítsek? – Billy szívesen szorgoskodott volna a konyhában. Tudta, hogy így fog kezdődni a nap. És most csak így lehet sokat felesége közelében.
Cynthia is sejtette, hogy ha megrohanják őket a gyerekek, nem tudnak majd kettesben beszélgetni. Várta őket a kötelesség: először a kölyköket kellett lerendezni: kielégíteni az éhségüket, és a kíváncsiságukat.
- Az jó ötlet. Én már reggeliztem Jessicánál, de ti gondolom, éhesek vagytok.
- Most, hogy az ördögfiókák is fenn vannak, vége a nyugalmunknak. – vigyorgott Billy.
- Semmi baj, majd kirakjuk őket, és lemegyünk a garázsba beszélgetni.
- Oké, úgyis van meglepim.
- Jó, vegyük úgy, hogy meg fogok lepődni. De a virágok tényleg nagyon tetszenek.
Úgy terítettek meg a reggelihez, hogy a rózsákkal teli váza ott díszelgett az asztal közepén.
A legkisebb gyerek, a hároméves Tommy nem volt hajlandó az etetőszékbe ülni, folyamatosan anyja ölébe kéredzkedett. Úgy ölelte Cynthiát, mintha sosem akarná elengedni.
Étkezés közben a nagyobb fiúk egymás szavába vágva mesélték, milyen jól érezték magukat a nagyinál. Tommy a maga kis csendességével figyelte, míg bátyjai kihangoskodják magukat. Ő türelmesen kivárta, amíg tőle is megkérdezik, hogy érezte magát.
Cynthia megpuszilta a kicsi feje búbját, és végre rá figyelt. A kisfiú még virágnyelven beszélt, gyakran csak Cynthia értette, mit szeretne mondani.
Most, hogy ott kucorgott Anya ölében, csak tőle fogadta el a finom falatokat, amiket Cynthia adogatott neki.
A fiúk persze megkérdezték, ő mit csinált Jessica néninél. Cynthia nem részletezte, csak hogy pletyiztek, ittak egy kis alkoholt, teasütit sütögettek együtt, csupa felnőttes dolgot. Jake, a nagyfiú elfintorodott, és megállapította, hogy ezért az unalmas programért kár volt elmenni otthonról.
Cynthia és Billy összenézett a fiúk feje felett, mert ők persze tudták, hogy egyáltalán nem unalmas, hanem keserves időtöltés volt.
Az étkezés végén Billy már tűkön ült. Alig várta, hogy kettesben legyenek, és Cynthia előadja az igazi verziót.
A fiúk annyit segítettek, hogy bepakolták a mosogatógépet, és letakarították az asztalt. Aztán mentek a dolgukra. Csak Tommy-t nem lehetett „lerázni”, ő velük akart menni a garázsba, hogy hallja a dalpróbát. Nagyon szeretett apja mellett botorkálni a hangszerelt garázsban. Nem is gyanakodott, miért nincs itt a zenekar többi tagja, Mike és Tom. Nem mindig teljes próbát szoktak tartani, előfordult, hogy Cynthia csak úgy üldögélt, és ilyenkor Billy csak neki játszott.
Tommy tapsikolt örömében, amikor megtudta, hogy lemehet velük. Előtte berohant a szobájába, és felkapta kedvenc mackóját, aki mindig mindenbe be volt avatva. Nem akarta, hogy a maci bármiből is kimaradjon.
Billy felkapta a kisfiút a mackóval és így sétáltak le a lépcsőn.
Lenn aztán Billy bekapcsolta az erősítőt, Tommy pedig elhelyezkedett Cynthia kedvenc fotelében és játszani kezdett a mackóval. Csendben suttogott neki, és néha rápillantgatott a szüleire.
Cynthi és Billy úgy érezte, hogy az apróság figyelme miatt nem beszélhetnek úgy, ahogy szeretnének, mert nem tudhatják, a kicsi mit ért belőle. Billy viszont nem állhatta meg, hogy a számára legfontosabb kérdést fel ne tegye.
- És azért gondolkodni és dönteni is volt időd Jessicánál?
- Persze. – bólogatott Cynthia. – Ezért voltam egy nappal tovább. És mielőtt megkérdeznéd: egyedül döntöttem, nem szólt bele egyik testvérem sem, hogy mit csináljak.
- Értem.
Cynthia ráült az egyik hangfalra, Billy a másikra.
- Te mit szeretnél? – szegezte neki Billy-nek a kérdést Cynthia.
- Én? Befolyásolni fog az én kívánságom?
- Nem. Csak feltételeztem, hogy te is gondolkodtál a dolgainkon. Hülyén nézne az ki, ha elbeszélnénk egymás mellett. Ha te közben meggondoltad magad, akkor semmi értelme a beszélgetésnek.
- Én most is azt mondom, amit két napja: szeretném, ha megbocsátanál és együtt maradnánk.
- Nehéz lesz, mert nagyon haragudtam rád. Aznap és még másnap is. De azt gondoltam, ha mindent megteszel, hogy elfeledtesd, akkor egy idő után a düh elmúlik majd.
- Ezt értsem úgy, hogy ki tudlak engesztelni?
- Igen. Viszont szükségem van még egy kis távollétre. Bejelentkeztem az ügynökömnél, hogy szeretnék meghallgatásra menni, szerezzen nekem forgatókönyvet.
- És nem gondolod, hogy ez pontosan ellentmond annak, amit előtte mondtál? Hogy bizonyítsak, ha nem lehetek veled? Vagy együtt utazunk?
- Nem. Egyedül megyek. Dolgozni. De nem most azonnal. Lesz időd megmutatni, hogy engem szeretsz.
Billy megnyugodott. Végre egymásra mosolyogtak. Cynthia felemelkedett, odament férjéhez, és átölelte.
- Megírtad azt a dalt, amit kértem?
- Már akkor, amikor elmentél.
- Szeretném hallani.
- Nem! Először a te dühöngésedet kéne, és aztán vigasztalásképp az enyémet. Csak szépen, időrendi sorrendben!
- Jól van.
Billy is lemászott a hangfalról, átölelte Cynthiát, és megcsókolta.
Cynthia előre felkészült, nála volt már a papírra vetett dalszöveg.
- Igazából ez még csak vers. Szerintem olvasgasd el, és ráérsz később zenét komponálni hozzá.
Billy gyorsan elolvasta:
Cynthia dala
Liliomtipró
Gyerek voltam, amikor veled találkoztam.
Első szerelmem, szüzességem neked adtam.
Mindenem, amim csak volt, megosztottam.
Eddigi életem rád pazaroltam.
Érzéseinket éveken át emlékként őrizted.
Most rombolod az egészet, nem tovább építed.
A kis liliomot egyszer már letépted!
Sárba is taposni már egy újabb vétek.
Refrén:
Engedlek, menj csak, ha igazán menni akarsz,
Nálam mostantól már nem sok vizet zavarsz,
Mindegy már számomra, mekkora port kavarsz!
Bátran rúgj fel mindent egy laza mozdulattal!
Ne csak a terítőt rántsd, bonts teljes asztalt!
Mindent vihetsz, de a büszkeségem marad.
És tudd: a kis virágnak is jöhet új tavasz,
Új fény- és napsugár, s ismét bimbót fakaszt.
Jó lenne, ha döntenél: mész-e vagy maradsz…
Elszöktem otthonról, mert szép jövőt ígértél.
Közösen terveztünk, és akkor még nem féltél.
S most nézd: liliomból rózsát neveltél!
Tüskéket növesztett, míg eltelt pár év.
Refrén:
Engedlek, menj csak, ha igazán menni akarsz,
Nálam mostantól már nem sok vizet zavarsz,
Mindegy már számomra, mekkora port kavarsz!
Bátran rúgj fel mindent egy laza mozdulattal!
Ne csak a terítőt rántsd, bonts teljes asztalt!
Mindent vihetsz, de a büszkeségem marad.
És tudd: a kis virágnak is jöhet új tavasz,
Új fény- és napsugár, s ismét bimbót fakaszt.
Jó lenne, ha döntenél: mész-e vagy maradsz…
És ne engem kérdezz! Csinálj, amit akarsz!
Folyt.
|
|