Végtelen házasság 32.
Nemsokára megérkezett a fiú a tálcával. És a lányok még nem döntöttek, mit szeretnének ebédelni. Eddig még csak bámészkodtak.
A fiú egyikükről a másikukra nézett. Ők már megszokták ezeket a furcsa pillantásokat, amikor összekeverték őket, vagy nem tudták kitalálni, melyik lány melyik. Pár pillanat múlva már el is hangzott a kérdés:
- Ugye Ti vagytok a Wellington-ikrek?
Lelkes bólogatást kapott válaszul. És a jobb oldali lány a szájára helyezte az ujját, jelezve a fiú felé, hogy nem akarják, hogy bárki is meghallja.
- Melyikőtök Cynthia?
Felnéztek az étlapból, és a másik két lány egyenesen Cynthiára nézett. Mindig így „árulják el” egymást.
- Én vagyok. – A baloldalon ülő lány volt. Kíváncsian, ugyanakkor gyanakodva emelte fel smaragdzöldes tekintetét, és egyenesen belenézett a fiú – szintén nem hétköznapian zöld – szemébe.
A srác közelebb hajolt, és lehalkította a hangját.
- Én Billy James McKenzie vagyok. Az összes eddigi filmedet láttam. Kaphatnék egy autogramot?
Cynthia nem dőlt be elsőre. Mindenki ezzel a szöveggel jön. És már nagyon unta. Gondolta, ad egy kis leckét a merész fiatalembernek, és levizsgáztatja kitartásból.
- Nem. Civilben és nyilvános helyen nem osztogatok autogramot. A címem hozzáférhető, onnan szerezhetsz, vagy filmbemutatókon. Lehetőség van bőven.
A srác eltökéltebb volt, mint ahogy elsőre tűnt. Letette a jegyzettömböt és a tollat, és rátámaszkodott az asztalra.
- De én itt és most szeretnék. Kérlek. – Egyre halkabban beszélt és még közelebb hajolt Cynthia arcához.
Farkasszemet néztek.
Elizabeth és Jessica visszafojtott lélegzettel figyelték az eseményeket. Ismerték testvérüket, aki nehezen viselte az ismertséggel járó „kötöttségeket”. Egyedül még talán nem volt annyira feltűnő jelenség, de ahol hárman együtt jelentek meg, rögtön tudták, kik ők. Számtalan nyilatkozata szólt már eddig is arról, hogy amikor a „hétköznapi” életét éli, tolakodásnak veszi az aláírás-kérést.
Sokáig nem vonták el egymástól a tekintetüket. Mintha a gondolatolvasással próbálkoztak volna. Cynthia próbálta szuggerálni a fiút, hogy hagyja őt békén, a srác viszont azt találgatta, vajon meddig mehet el, anélkül, hogy zaklatná a lányt.
Cynthia elveszettnek érezte magát a rászegeződött zöld szempárban. Aztán kivonta magát a fiú bűvköréből és elmosolyodott.
- Nem hiszem, hogy minden filmemet láttad volna. Tesztelhetlek?
Billy elmosolyodott. Nem egyszerű eset. De most már nem adja fel, húsz centire a „céltól”. Lassan megvonta a vállát.
- Persze.
- Mi volt az első filmem címe?
- „Gyilkos baba”. – Kapásból jött a válasz.
- Hány évesen játszottam benne?
- Hat voltál.
- Hogy hívták a babát?
- Chase.
- Mi volt annak a filmnek a címe, amiben egy robottal játszottam?
- „Android”.
- Énekeltem-e valamelyikben?
- Igen. A lánykollégiumos sorozatban.
- Hány részes volt?
- Huszonötöt láttam.
- Mi volt a sorozatbeli nevem?
- Annie.
- Milyen színű hajjal játszottam pincérlányt? – Fél másodperc csend.
- Vörös.
- Paróka volt vagy az eredeti hajam lett átszínezve?
- Paróka! Nem engedted, hogy hozzányúljanak a hajadhoz.
- Ezt honnan tudod??
- Olvastam.
Cynthia zavarba jött a gyors válaszoktól. El kellett ismernie, a legtöbb filmet Billy valóban látta. Liz és Jess is csodálkozott.
- Rendben, levizsgáztál. De ha olvastál rólam az újságban, akkor tudod, hogy nem osztok aláírást, amikor nem dolgozom. Úgyhogy most mondj egy nagyon jó okot arra, miért tennék veled kivételt.
- Többet is tudok mondani. Például, mert tényleg megnéztem a filmjeidet, és ha már véletlenül találkoztunk, nem akartam elszalasztani a lehetőséget. De ennél jobb indokom is van. – Diszkréten hátramutatott a pult irányába. – Az a hölgy ott az anyukám és fogadtam vele az előbb, hogy kapok Tőled egy aláírást.
Cynthia hirtelen nem jutott szóhoz a megdöbbenéstől. A srác mosolygott, Liz és Jess pedig félhangosan kuncogott. Cynthia is oldottabban felnevetett.
Meg kell hagyni, eredeti ötlet volt!
De még mindig nem adta be a derekát.
- Mi volt a tét?
- Azt ígérte, ha bemutatom neki az aláírásod, mára letehetem a kötényt. A mai munkaidőm hátralévő részét elengedi.
- Mennyi van még a műszakodból?
- Kb. négy óra.
- Az komoly engedmény. – mosolygott Cynthia. – Szóval Billy James, ugye?
A fiú bólintott, és magában tisztelettel adózott Cynthia memóriájának.
Ő maga elé vette a jegyzettömböt és a következő szöveget írta rá:
Billy James-nek, a legzöldebb szemű srácnak, azért mert
- állítólag minden filmemet látta és
- a legjobb szöveggel állt elő, hogy megkaphassa ezt az autogramot.
Szeretettel:
Cynthia Wellington ☺
Cynthia letépte a tömbről a lapot és Billy felé nyújtotta, aki lelkesen mosolyogva nyúlt érte.
- Légyszives, ne reklámozd! Nyugodtan szeretnénk ebédelni!
- Nyugi, diszkrét leszek. – rákacsintott Cynthiára.
Elolvasta a szöveget, nevetett, köszönetet rebegett, közölte, hogy mindjárt visszajön és odaszaladt az anyukájához, egyenesen a pult mögé.
A lányok csendben figyelték. A srác bement a pult mögé és ott mutatta meg anyukájának az értékes kincset.
Aztán összehajtotta és betette az ingzsebébe. Aztán visszanézett a lányra, mintha sejtette volna, hogy ő minden mozdulatát figyeli.
Folyt.
|
|