1991.
Cynthia és Billy esküvője
A nagy napra szerencsére minden készen lett. Cyn megkönnyebbült, pedig rá még a neheze várt: végig kellett mosolyognia az esküvőjét, anélkül, hogy bármibe is belejavítana.
Billy otthon aludt, helyesebben otthon töltötte az éjszakát, mert az alvás nem ment. Tudta, hogy hosszú nap lesz, de már alig várta.
Cyn hasonlóképpen a saját kis szobájában reggel utoljára körülnézett, mint hajadon. Délután férjes asszony lesz! Még fel sem fogta igazán. Biztos jó feleség lesz belőle? És vajon milyen anya? Kicsit félt ennyi mindennek megfelelni, de majd lesz valahogy. Nagyon foglalkoztatta egy gondolat, egy titok, amit még senki nem tudott, csak ő. Billy-nek meg kéne mondani, de sosem volt rá eddig jó alkalom.
Mielőtt pánikba esett volna, leosont a konyhába, hogy igyon egy teát. A kávét már nem kívánta. Egy hete azt is megtudta, hogy miért.
Megtorpant, mert férfihangokat hallott. Nick volt az egyik. Azt hitte, apjával beszélget. De Billy volt.
Cyn nem tudta mire vélni, hogy itt van. Úgy volt, hogy csak délután jön át, amikor mindenki elkészül, és együtt mennek át a katedrálisba. Ebben is felrúgták a hagyományokat: a menyasszony és a vőlegény külön-külön szokott érkezni. Náluk ez most azt jelenti, hogy mostantól mindenhová elkísérik a másikat, minden jó vagy rossz dologban együtt lesznek benne.
Cyn fülelt, hátha hall valami fontosat.
- Biztos, hogy feleségül akarod venni? – kérdezte épp Nick.
- Én biztos vagyok benne. Ő nem akar hozzámjönni?
- De igen. Amennyire én tudom. Csak érdekel, te miért akarod, hogy hozzádmenjen.
- Mert szeretem. És ő is engem.
- Nem terhes?
- Nem. Nem tudok róla, hogy terhes lenne.
Cynthia ekkor kapcsolódott a beszélgetésbe. Belépett a konyhába. A fiú ránézett, elmosolyodott. Cyn Billy-től jókora távolságban megállt és aggódva kérdezte, miközben mélyen a fiú szemébe nézett:
- Ha terhes lennék, nem is vennél feleségül?
- De igen.
- Akkor jó… – mosolygott megkönnyebbülten Cynthia. – Már megijedtem, hogy le kell mondanunk az esküvőt… De akkor most inkább megyek lassan készülődni.
Elfordult, Billy még mindig megkövülten állt, Nick felkacagott, mire Billy-nek is leesett és utánaszólt a lánynak.
- Cyn! Te most éppen azt közölted velem, hogy kisbabánk lesz?
Cynthia mosolyogva visszafordult.
- Igen. És biztos akartam lenni abban, hogy így is lesz esküvő. Végül is időben közöltem, nem a szertartás után. Hagytam egérutat. Még visszakozhatsz.
Billy odarohant, nevetve felkapta és megcsókolta.
- Nem akarok. Mindenképp elveszlek.
- Mindenképp? A francba. Akkor most már meg sem gondolhatom magam?
- Késő. Most már csak az esküvőn mondhatsz nemet… de akkor megfojtalak.
- Kettős gyilkosság lenne. Sokat kapnál értünk. Nem érné meg.
Nevetve csókolózni kezdtek.
Nick-et megkérték, ne szóljon senkinek a bébiről. Titkolni akarták még, mert abból egy külön botrány lesz. Majd ha lecseng az esküvő utáni őrület, bejelentik. 
Az első kitörő öröm után Cyn megint aggódni kezdett, Billy szokás szerint lazábban vette.
- Most aztán anyuék tuti kiraknak itthonról. Borul a nyugisan eltervezett három év...
- Semmi baj. Tudod, hogy anyóca imád téged. Átbútorozol hozzánk.
- Nem biztos, hogy meg fogják engedni. Mi lesz, ha azt akarják, hogy... ne tartsuk meg a gyereket?
- Nem szólhatnak bele! A miénk és nem az övék!
- Ne is mondjátok meg nekik - szólt közbe Nick. - Tényleg várjátok meg, hogy ma összeházasodtok. Biztos van még néhány hét, amíg ráértek eldönteni, akár azt is, hogy ti mit akartok.
- Mi családot akarunk. - néztek egymásra. - De lehet, hogy túl hirtelen lesz ez egyszerre. - Cyn megint megingott.
- De holnaptól magunk dönthetünk! - erősködött Billy. - És ha ilyen hirtelen jön a baba, akkor csak jöjjön. Majd felnövünk hozzá!
Nick gratulált nekik, de magában aggódott értük. Túl fiatalok és - főleg Billy - nagyon naivak.

Folyt.