Könnyed, tavaszi illatok szálltak a levegőben.
Panni alig várta, hogy hazaérjen az iskolából, és mehessen futkározni a rétre.
Az utcában az utolsó ház volt az övék, körülötte utcák, mögötte nagy kert, azután pedig már csak a tiszta természet: hatalmas rét, domb, és a dombtetőn kezdődött az erdő.
Így, amikor Panni kilépett a kapun, vagy a falu felé indult el, vagy ki a rétre és az erdőbe.
Míg óvodás korában megelégedett az udvarban játszással, pár év múlva rájött, hogy már a kert is kicsi. Ott ugyanis vigyázni kellett a veteményekre, és a gyümölcsfákról lehulló termésekre.
De a rét az üres volt! És szinte csak az övé! Hamar kinőtte tehát a kertet, és gyakran elcsatangolt a rétre, ahol egyedül lehetett. Leheveredett a fűbe, nézte a vonuló bárányfelhőket, hallgatta a tücsköket-bogarakat.
Ahogy kitavaszodott, hirtelen minden kiszíneződött. Megjelentek az első kék és sárga virágok, azok magukhoz vonzották a kék, sárga, fehér és pápaszemes lepkéket. No meg persze a nagy zöld dongókat és lódarazsakat is, azoktól pedig jobb távol maradni. Panni rendesen félt is mindentől, ami elég hangosan közlekedett a levegőben.
A lepkék azonban különösen tetszettek neki. De ha túl közel ment hozzájuk, máris elrepültek.
Nagyapának elmesélte, mennyire szeretné hazahozni és megmutatni azokat a szép pillangókat, de nem tudja, hogyan kell.
Nagyapa felnevetett és megnyugtatta a kislányt, hogy eszkábál ő majd neki hétvégéig egy lepkehálót, azzal majd összefogdoshatja a rét összes lepkéjét.
Na persze, Panni türelmetlenül várta a szombat délelőttöt, mert tudta, hogy amit Nagyapa megígér, az úgy is lesz.
Már másnap délután átlátogatott Nagyapához, megnézni, elkezdte-e már a lepkefogót. A kislány elámult, amikor meglátta a kellékeket, amikből majd összeáll az új játéka. Odaült Nagyapa mellé, és nézte, hogyan varrogat egy darab szúnyoghálót zsák formára. Miközben a zsák alját öltögette szép lassan, unokája ott kuporgott mellette a kissámlin. A zsák szájába egy kerekre hajlított drótot fűzött, így olyan lett, mint egy nagy kék sapka. A drót végére már csak egy nyelet kellett találni, ráerősíteni és kész is volt.
Mivel Nagyapa csak a hétvégére ígérte, ezért nem is volt szabad előbb kipróbálni a lepkefogót.

Szombat délelőtt Nagyapa kézen fogta a kislányt – mert persze ő is látni szerette volna, hogyan működik a szerkezet – és együtt kisétáltak a rétre.
Panni kitépte magát a Nagyapja kezéből és ugrálva és a hálóval csapkodva kergetni kezdte a lepkéket. Nagyapa nevetve rászólt:
-  Ne agyonüsd őket, ez nem egy légycsapó!
Megmutatta az igazi fogást: óvatosan közeledett a pillangó felé, és ráhúzta a hálót. Szegény kis állat vergődött, de nem tudott szabadulni. Minél magasabbra szállt volna, annál mélyebben került a hálóba.
Panni meg akarta közelről nézni, mit fogtak, ezért felfordította a hálót, hogy kivegye a lepkét. Az pedig kiröppent a szabaddá vált lyukon.
Panni mérgelődött, mert a lepke kiszabadult, és máris indult a következő után, Nagyapát pedig rázta a nevetés.
Amikor elfáradt, leültek a fűbe, és Nagyapa elmagyarázta, hogy ne hagyja a lepkéket vergődni a hálóban, hanem engedje őket szabadon. A kislány szót fogadott.
Panni annyira belefeledkezett a lepkevadászatba, hogy nem vette észre, Nagyapa levette a szemüvegét, és könnyes szemét kezdte törölgetni.
Ilyenkor, amikor az unokájának barkácsolt valamit, vagy vele töltötte az időt, csak addig nem érezte magát olyan magányosnak a Nagymama nélkül.
- Küldesz egy lepkét a Nagymamának? – kérdezte kicsivel őbb, már szárazabb szemmel.
- Küldhetek?
- Igen. Megmutatom, hogy, csak fogj egyet.
Panni hamarosan fogott egy fehéret, odavitte a hálóban a Nagyapához.
- Ezt szeretném elküldeni.
- Jó. Akkor most gondolj erősen a Nagymamára, mintha itt lenne. – Panni csukott szemmel koncentrált. – És most lassan fordítsd fel a hálót…
Nagyapa fogta unokája kezét és együtt fordították meg a lepkehálót. A pillangó kiröppent és egyre magasabbra emelkedett.
- Biztos megkapja a Nagymama?
- Igen, megkapja. Látod, kicsikém, a temető felé száll…

Naiva "Én és a rét" című verse adta az ötletet.
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Irodalom&file=display&jid=44743