Augusztus utolsó napjaiban költözött a faluba.
Minden újat megfigyelt, megismerkedett a szomszédokkal, próbált beilleszkedni a kevés létszámú községbe.
Kicsomagolás után azzal kezdte, hogy sütött egy óriási adag süteményt, és szétosztotta a szomszédok között. Másnaptól hol egyik, hol másik szomszédtól kapott cserébe lekvárt, házi készítésű finomságokat, vetőmagokat a kertecskéjébe, de volt akitől jó tanácsokat a falusi élettel kapcsolatban. Vagy útbaigazítást, mit hol talál.
Lassan megszokta, hogy megbámulják az utcán, de mindenkire kedvesen rámosolygott, köszönt, és egy idő után már vissza is köszöntek.
Fiatal nő lévén elsősorban az idősebb nagymamák kíváncsiskodtak nála, hogyhogy egyedül él, van-e munkahelye, rokonsága meg úgy általában a magánéletét firtatták.
A nő felkészült már az ilyen kérdésekre, és nem szégyellte elmesélni, hogy frissen elvált, gyereke nincs és a szülei meghaltak, testvére nincs, így az örökség révén jutott a kis házikójához. Ide tulajdonképpen elbújni jött.
- Hát azt itt nem szabad! - korholta meg az egyik idősebb asszony. - Hova gondol, lelkem? Hát itt közösségi élet van! Hát nem tudja, mire vannak azok a lócák ott az udvarok előtt? Estinkint ki kell ülni a kapuba, oszt beszélgetni! Meg ha arra gyön egy fiatalember, meg kell bámulni, osztán meg beszéni róla!
A nő majdnem hangosan felkacagott. Itt még a nagymamák is "élnek"!
Este felvett egy pulóvert, és óvatosan kitekingélt az utcára a szomszédok irányába. Valóban ott ücsörögtek a padon az asszonyok.
Óvatosan közeledett feléjük, és amikor meglátták, lelkesen felkiáltottak és máris helyet szorítottak neki.
Meg is hallgatta az aktuális híreket. Úgy érezte magát, mintha a falusi híradóban ülne. Most új dolog tartotta lázban őket: nagy esemény volt készülőben.
- Osztán, megyen-e a szüreti bálba, lelkem? Fog-e táncóni?
- Milyen szüreti bálba?
- Hát egy ilyen csinos lyánynak ott a helye a bálban! Majd meglássa, nemsoká kinn lesznek a plakátok! A gyerekek meg mán kezdik a táncpróbákat! Hónap meg is kérdem az onokámat, tud-e mán valamit. Menjen csak szépen el a kúturházba, ottan próbálnak pintek meg szombat estinkint!
A nő faggatózni kezdett, hogy is megy egy ilyen falusi szüreti bál.
Egymás szavába vágva mesélték el az előző évi bál történéseit.
A nőnek megtetszett a dolog, gondolta, megvárja, mit mond majd az "onoka".
Pár napig aztán nem tudott szomszédolni, sokáig benn maradt a munkahelyén.
De hazafelé egyszer csak meglátta az asszonyokat. Meg is kérdezték tőle:
- Hogyhogy ilyen későn gyön haza?
- Ma sokáig tartott a munka. Túlóráztam.
- Ej, a fiatalok mán mindég olyan sokat dógoznak.
A nő sietett haza pihenni, ezért csak annyit mondott, majd hétvégén megbeszéli a bált.
Szombat délelőtt aztán becsengetett hozzá egy fiatalember, udvariasan bemutatkozott, ő volt a szomszéd néni unokája.
A nő kedvesen beinvitálta, kávézgatás közben pedig megbeszélték, hogy este megnézi a próbát, és ha a többiek is úgy látják, meg neki is tetszik, akkor beveszik a tánccsoportba.
A fiatalember bemutatta a csapatnak, majd leültette nem messzire a táncolóktól. De néhány perc után rájött, hogy neki is köztük van a helye. Egyszerű volt a koreográfia. Ezért, amikor rövid szünetet tartottak, hamar párt kerestek neki.
Néhány hét volt csak hátra, szeptember utolsó szombatjára volt kihirdetve az esemény, de addig hétköznap este is próbáltak, amikor csak lehetett. Meg ruhapróbára is menni kellett. A nőnek még a dalokat is meg kellett tanulnia.
A szüreti bál reggelén korán kelt, és a szomszéd fiatalemberrel indultak a kulturházba. A nagymama otthon várta őket.
Az öltözőkben magukra öltötték a népviseletes ruhát, amit varrattak, közben a szekér is előállt. A két befogott ló nemzeti színű szalaggal volt díszítve.
Előkerültek a zenészek is, volt tangóharmonikás, meg fúvós is. Ők a menet elején, gyalog mentek, a táncosok elhelyezkedtek a lovaskocsin, majd lassan elindultak. Az első saroknál megálltak, ahol már várta őket egy csapat asszony, egy szakajtó pogácsával, borral, kitöltött kupica pálinkával.
Vicces jelenet játszódott le, ami persze meg volt rendezve: a csapat kurjongatva készült volna neki a falatozásnak, de az asszonyok előbb a műsort akarták látni.
Erre a zenészek lezavarták a táncosokat a kocsiról. A fiúk ugráltak le előbb, és mindenki leemelte a táncospárját.
Néhány perc zene, tánc és éneklés után megkapták a jutalmat: a lányok a pogácsákat, a fiúk a pálinkát.
Aztán továbbhaladtak. Néhány házzal arrébb ugyanez a műsor: le a kocsiról, tánc, ének, sütemény, pálinka. Így járták be lassan az egész falut. Két állomás között a fiúk egyre hangosabban vigadtak a kocsin, nevetve piszkálták a lányokat.
Mire több órával később a fiatal nő utcájába értek, a párja már alig tudott lekászálódni a kocsiról, ezért a lány már nem engedte inni, viszont néhány pogácsára sikeresen rábeszélte.
Már kevés hely volt hátra, ahová menni készültek, késő délutánra járt. Ekkorra a fiúk nagy része már lendületből táncolt, mivel nem tudtak megállni a lábukon, inkább tántorogtak. A nő a következő leszálláskor nem akarta, hogy a fiú emelje le a kocsiról. De a fiú erősködött, hogy nem részeg, és le tudja venni baj nélkül. Nem sikerült. Pedig a lány nem támaszkodott rá, mégis hatalmas esés lett a vége. A fiú elterült a földön, és magával rántotta a nőt is, aki a lendülettől nem tudott időben megállni.
Szerencsére nem ütötte meg magát.
Megnézték, lett-e valami baja a fiúnak, de miután látták, hogy semmi, ott akarták hagyni.
- Maj' visszafele felvesszük.
A nő viszont nem engedte, hanem visszatetette a kocsira az időközben alvásba fordult fiút.
Szomorúan vette tudomásul, hogy viszont mostantól nem tud kivel táncolni. Így ő már nem ült vissza a kocsira, hanem elköszönt a táncostársaitól és hazaindult.
A szomszéd fiú sem tudta maradásra bírni, így partner nélkül nem akart maradni.
Nagyon sajnálta, hogy nem várta meg a végét, de elment a jókedve.
Kíváncsi lett volna, hogyan értek vissza a kultúrházhoz, de nem tartott velük.
******
Másnap késő délelőtt becsengetett hozzá a szomszéd fiatalember, két csokor rózsával. Az egyik tőle ajándék, a másikat a tegnapi táncpartnere küldte engesztelésképp...
Nem akarták, hogy végképp elmenjen a kedve a táncos mulatságtól.
A szomszéd unoka megígértette a nővel, hogy jövőre vele táncol a szüreti bálon.