Tánc az Angyalokkal
Kati néni komolyan aggódni kezdett a vendég kislány állapota miatt. Már órák óta próbálta lejjebb vinni a gyerek lázát, de eddig nem járt sikerrel. A lázmérő egyre magasabb értéket mutatott.
Nincs mit tenni, el kell hívni az orvost.
A doktor is összeráncolt szemöldökkel, fejcsóválva vizsgálta a beteget, aki ekkorra már szinte félrebeszélt. Hamar látta, hogy a torokmandula megduzzadt, ez okozza a problémát. Félrevonult Kati nénivel, és megtárgyalták az eredményt.
- Mielőbb kórházba kell vinni. A mandulát el kell távolítani. Ide valósi a kislány? Még sosem láttam.
- Nem, budapesti, itt nálunk a faluban csak nyaralni van, az apukája két hét múlva jön érte.
- Lehet valahogy értesíteni?
- Mindenképp el kell vigye?
- Igen, a helyi kórházban kéne ellássák.
- De hogy vigyük haza?
- Most adok neki lázcsillapító injekciót. Az lenne a fontos, hogy reggelre levinni a lázat, mert addig nem lehet műteni sem, szállítani sem. Vizes törölközőbe tessék bugyolálni, amikor átmelegszik, folyamatosan cserélni. Le kell hűteni. És apukát értesíteni, hogy kórházba vigye rögtön a kislányt, műtétre. Írok szakvéleményt, azzal majd tovább tudnak menni.
Kati néni hálásan nézett a doktorra, majd még a segítségét kérte, hogy a félig önkívületben fekvő kislányt gyorsan levetkőztessék és vizes törölközőbe csavarják. A kislány persze vadul tiltakozott, amikor a hideg vizes törölközőt rátekerték, de a felnőttek erősebbek voltak. Közben az orvos további kérdéseket tett fel.
- Hány éves egyébként?
- Tizenkettő.
- És hogy történt? Hideg üdítőket ivott? Az nagyon veszélyes ilyen nyári melegben...
- Az üdítővel nem lett volna baj. De képzelje, ezek a gyerekek micsoda butaságot csináltak! Tudja, az unokáimmal, a két fiúval elmentek cukrászdába és fagyievő versenyt rendeztek. Ez a szegény kislány befalt 17 gombóc fagyit, hogy ő nyerhessen. A fagyievő versenyt meg is nyerte...
- Csak épp az életébe kerülhetne. - csóválta a fejét a doktor.
- És egyedül van vele itthon?
- Igen, a család elment a bálba, tudja, a nyári fesztivál van, és ma este utcabál. De őt nem engedtük el, mert már nem volt jól délután. Így én itthon maradtam vele.
**********
Mariannt egyre nagyobb sötétség vette körül. Amikor elindult az erdőbe sétálni, még egész világos nyári nap volt. És nagyon meleg. Most lassan kezdett sötétedni, ő pedig sejtette, hogy eltévedt. Körülötte egyre sötétebb lett az erdő, és az ösvényt már nem találta.
Csak bandukolt tovább, semmi támpontot nem találva, egyre növekvő félelemmel. Nem tudta már, miért indult útnak, és hogy fog hazatalálni. Csak lenézett a lába elé, hogy ne essen el, és akkor azt látta, hogy a lába alatt néhány kő világít. Ahogy tovább nézett, egyre több ilyen világító követ látott, mintha lassan egy keskeny út alakulna ki előtte. De a kövek vajon hová vezetik?
Bárhová is érkezik, nincs más út, ahol mehetne. Így hát sétálni kezdett egyenesen előre. Egy kis idő múlva további fényt látott maga előtt, és a fák mögött egy világos, napos tisztást látott.
Gyönyörűen sütött a nap, zöldellt a rét, lányok kacaja hallatszott. Ahogy megállt az erdő szélén, meglátta a táncoló fiatal lányokat. Körben, egymás kezét fogva táncoltak, fejükön virágokból font koszorú. Fehér, bokáig érő ruhájuk világított a napfényben. Amikor meglátták, ketten elengedték a kezüket, megnyitották a kört és kedvesen mosolyogva invitálták maguk közé.
A kör közepén szintén egy hosszú fehér lepellel takarva egy hosszú hajú férfi állt, fején töviskoszorú.
Mariann-nak nagyon tetszett a hangulat, a vidámság, a meleg, a fény, ami körülvette őket, mégsem mert belépni közéjük. Azt érezte, hogy nem mehetne soha haza, itt ragadna. Ezért nézte őket egy kis ideig, aztán azt kérte tőlük, segítsenek neki hazamenni. És meg kellett ígérnie, hogy később visszajön, de most még szeretne visszamenni a családjához.
**********
Arra ébredt, hogy az apukája kiveszi a lázmérőt, megsimogatja az arcát, és mosolyog.
- Szia, kislány! Jó, hogy megint köztünk vagy! Aggódtunk már nagyon. Szerencsére elmúlt a láz, most már hazajöhetsz.
Mariann örült, hogy megúszta, bár a torka még nagyon fájt.
- Sajnálom, hogy nem tudtál elmenni a bálba...
- Semmi baj, én is voltam bálban. Majdnem táncoltam is az Angyalokkal...
|
|