Bajban az erdő!
(Mai mese nagyobbacskáknak, nagyobb macskáknak, vagy nagy kutyáknak)
Körülnézett a jelenlévőkön. Ott volt szinte az összes állat a parlamentben. Legalábbis, akiket beválasztottak a többiek.
- Uraim! - üvöltötte el magát az Oroszlán. - Nagy bajban vagyunk! Röviden ismertetni fogom a napirendi pontokat, és a jelenlegi helyzetünket. Van valakinek kifogása az ellen, hogy én vagyok a vezető?
A Tigris morgott valamit, de a Medve pofon csapta a hatalmas mancsával.
- Most ezt miért kaptam? - vicsorgott rá a csíkos.
- Nekem itt ne morogjon! - dörmögte a bundás.
- Csak böffentettem. Reggelizni voltam a titkárnőmmel, de ne gondoljon semmi rosszra. Gazellácska nagyon finom úrinő ... volt. - nyalta meg a szája szélét Tigristván.
- Akkor bocs. - brummogott Medvernő. - Én csak a mézesmadzagért vagyok oda.
- Nem maradnának csendben? - vihogott fel mögöttük Hiénatália. - Nem hallom a teljes mondatokat. Nekem mindig csak a maradék jut. Néhány elcsípett szófoszlány.
- Csendet kérek! - üvöltötte el magát ismét az Oroszlán.
- Maga ordít itt! - pattant fel ülőhelyéről Jaguárpád.
- Ha nem tetszik, el lehet vonulni!
- Nem vagyok gnú! - válaszolt dühösen, de visszaült a helyére.
- Uraim! - állt hirtelen két lábra Gorillajos. - Ezt most nem engedhetjük meg magunknak! Koncentráljunk a problémákra! Beszélnünk kell róla, hiszen a jövőnk múlik ezen!
- Mióta hallgatunk minden majomra? - vetette oda Rozmária.
- És mióta szólhat bele a dolgokba egy sarki hölgy? - döngette meg a mellét Lajos.
- Na, ja! Könnyen beszél! - háborodott fel Zebranikó. - Ő akár a jég hátán is megél.
- A saját hátán még inkább! - röfögte közbe Varacskoszkár.
- Disznó!
- Hagyják azonnal abba! - bődült el ismét az Oroszlán. - Leordítom a bundájukat! Akinek pedig nincs, azt meghívom magamhoz ebédre!
Erre nagy csend lett.
- Állataim! Arról van szó, hogy kiürült az erdei kassza! Azon kellene okoskodnunk, hogyan töltsük fel ismét?
- Erdőirtás? - álmodozott Hódóra.
- Szerencséje, hogy maga egy védett állat! - szólt oda Kuviktor.
- Nekem van néhány használható ötletem. - emelkedett szólásra Rókatalin.
- Meglepett volna, ha nem önnek lettek volna ötletei! Mi volna hát a megoldás?
- Odú adó! Mindenki lakik valamilyen lukban.
- Ez nem tűnik túl jónak! Van, aki már csak egy akkora lukban él, hogy éppen elfér benne.
- És mi van azzal, aki se nem lukban, sem pedig odúban nem lakik?
- Mi lenne az adószámítás alapja?
- Hogyan lesz ellenőrizve?
Kezdtek el hangoskodni az állatok. Valójában mindenki a saját kényelmes, tágas otthonára gondolt. Vajon mennyi adót kell majd fizetniük, ha elfogadják a javaslatot?
- Nyugalom! - intette le őket az Oroszlán. - Kérem, ne utánozzuk a méheket! Azért vagyunk itt, hogy ezt kiokoskodjuk. Ötletek?
- Esetleg áttelepíthetnénk egy másik erdőségbe a varjakat, szarkákat? - vetette fel Vércserika.
- Nem jó! Az diszkrimináció lenne! - legyintett ismét az Oroszlán.
- Járjon mindenkinek akkora odú adómentesen, amekkorában meg tud fordulni, fel tud állni, vagy el tud feküdni. Nem több, és nem kevesebb. A több helyért adózni kell. - szőtte tovább a terveit Rókatalin.
- Ebben nincs semmi jó. - vélte Kengurudolf. - nem lehet kikerülni ezt a szabályzót.
- De igen. Ki lehet! - mosolyodott el a ravaszdi. - Ugyebár, ahol mi elnyújtózunk, ott életünk párja már nem tud. Sem az utódok, tehát nekik is számítani kell külön egy-egy helyet. Ezt persze a többi egyszerű állatnak nem kell a tudomására hozni.
- Állati! Így már tetszik az ötlet.
- Attól tartok, ez ellen föld alatti mozgalom lesz. - szólt Hangyantal.
- Éppen ezért ön és a csapata lesz megbízva azzal a feladattal, hogy mindezt megelőzze, felderítse, és időben jelentse. - emelte fel a hangját az Oroszlán. - Nem kell fennakadni minden apró szőrszálon! Akkor ezt megbeszéltük. Kedves kis vörös kolleginánk kidolgozza a részleteket. Lássuk csak, mi van még?
- Meg kellene beszélnünk a saját javadalmaztatásainkat. - állt fel ismét a helyéről Jaguárpád.
- Én már unom a banánt. - szólt Gorillajos.
- Az elosztás nem megfelelő. - vélte Kengurudolf.
- Maga csak ne ugráljon. - röfögte Varacskoszkár. - Üres az erszénye, mi?
- Uraim! Ne vitatkozunk! Mindenkinek jut! - szólt Tigristván, miközben bajszát igazgatva közelebb húzódott Zebranikóhoz.
Azonban a vita elharapódzott. Hiába, na! A ragadozók voltak többségben.
Állati buli volt készülőben.
|
|