( Jelenet a feudalizmus végnapjaiból )

Holnap

- Felség! Üres a kincstár! – toppant be a kamarás, ám nem volt bátorsága a főnökére nézni, ezért azonnal egyszerre két irányba bámult.
- Gyűjtessen be valamit a néptől! – ordított rá a „hatalmas” termetű uraság.
- Nem lehet. A nép kinn van.
- Remek! Megyek és szólok hozzájuk.
- Nem idekinn. Kijjebb. Sokkal kijjebb.
- Akkor pedig szólni kell a nagyuraknak, hogy töltsék fel a kasszát.

Kissé később.

- Felség! Megtörtént. Vonakodva bár, de tele a pénztár pénzzel, ékszerekkel, értékpapírokkal.
- Remek! Most pedig éhes vagyok. Kérek valamit enni.
- Sajnos nincs semmi a konyhában.
- A jó életbe! Hát mindenki helyett én gondolkodjak? Fel kell azt is tölteni.
- Nem lehet. Nincs mivel.
- Mi van? Ki kell menni a néphez és a szokásos …
- Említettem már, hogy nincs nép.
- Jó. Akkor hagyjuk „azokat” a népeket. Adakozzon nekem most az „én népem”.
- Mit?
- Mindegy, csak ehető legyen.
- Semmivel nem tudok szolgálni. Olyasmiket csak „azok a népek” termeltek.
- Csak van valami itthon?
- Hogyne. Dohány, gyógyszerek, benzin, játékgépek, föld …
- Elég!
- Még sok is.
- Szóljon annak a szöszi udvarhölgynek, hátha van nála még néhány kifli csücsök.

Még később

- Korog a gyomrom! – szólt fájdalmasan eltorzult arccal a király.
- Hogyan segítsek? – nézett jobbra-balra a felség mellé leghűségesebb embere.
- Vegyen magához sok pénzt és hozzon valamit … valahonnan.
- Ennivalót?
- Mi mást?
- Bármi mást! Csak azt ne.
- Ha tehetetlen, leváltom a helyéről.
- Merre induljak?
- Mi tudom én?! Kifelé. Nyugatra.
- Lerágott csont.
- Ne beszéljen nekem evésről! Vissza kellene csábítani „azt” a népet.
- Mivel?
- Mivel nincsenek itt. Mézesmadzag?
- Madzag van. A méz tavaly elfogyott.

Legkésőbb

- Nem bírom tovább! – nyöszörgött a felség az ágyán fekve.
- Van egy ötletem! – szólt sehová sem nézve a talpnyalója.
- Ki vele!
- készíttessünk önről egy lovas szobrot az udvari szobrásszal.
- Hülye!
- Ez igaz, de ügyes kezű művész.
- Nem a szobrász! Na! Mi ebben a jó ötlet?
- A modellhez eredeti ló is kell.

Nagyon későn

- Jó volt ez a kolbász!- böffentett egyet az uralkodó.
- Mondhatnám azt is, hogy fenséges!
- Nana!
- Nem bánja, hogy nem lett az ötletből lovas szobor?
- Azt nem, de mi lesz később?
- Mióta foglalkozunk a holnappal?
- Holnaptól.