Lázár, jöjj ki!

... S jön ki a sírból Lázár.
Hagyja, hogy reszkető kézzel
balzsamos leplét vegyék el,
s bámulják, ahogy járkál.

Van, aki sír örömében.
Egy nyugodt szempárt lát ott:
Ő szólította, az áldott;
boldog, hisz nem látta régen.

Kérdik most: hogy van? mit kér?
Kőre leültetik, nézze,
mennyire ámulnak: ím' él!

Fáradtság lepi meg. Nénje
már fut kenyérér', vízér',
folyvást az Eget dicsérve...

(olv.: János ev. 11. r.)