Te vagy Szívem
Ez volt hát!! Ez a mindörökkön hiány! Ez az eszelősen
megvadult józan ész, ez az őrült szenvedélyes szerelem!
Sutba a megveszekedett értelemmel, ha szeretni kell!
Te voltál Szívem a hiány és a plusz! Az az egyetlen
plusz, ami hiányzott az életből. Az Élet maga. Látod,
végül tényleg utat tör magának a lét! Még ha olykor
magunk nem is látjuk a célt! De lépünk, és keressük
önmagunk másik felét. Mennyire jó az: én pont most
megtaláltam, és Benned magamra leltem, szerelmed
szívemre borult, s a tél így a május illatát ontja ránk.
Orgonabokrok zenélnek, harangvirágok feleselnek
vissza a télnek, hiába zúdít zúzmarás fagyot a február!
Szeretlek! Te hiányoztál örökkön belőlem Szívem!
Ez a tűz, e lángja a szenvedélyes boldogságnak!
Az a lángsugarú olthatatlan vágy, mely Hozzád űz!
Lépteim számolom: mennyi még, és Haza találjak?
|
|