Ha azt mondom...
Ha azt mondom: hiányzol, nem arra gondolok,
milyen jó lenne nyomban (vagy épp valamikor)
csak kinyújtani a kezem, Téged elérve végre
magamhoz húzni, ajkadról csókot lopni most.
Vagy akár csak kezed fogva csatangolni város
forgatagában, mező csendjében, erdő árnyas
fái alatt. Nézni ahogy az égen felhők úsznak,
vagy tó tükrében látni, ahogy átölelem vállad.
Ha azt mondom, hiányzol, nem azt érzem csak,
hogy fáj az az idő, amikor nem látlak, s olykor
virág helyett tövis nő lelkünk árny-udvarában.
Pedig mit lelkemben őrzök, az csak mosolyod.
Miként a fák a Ligetben, úgy lenne jó mindig
összeborulni Veled! És miként az égen delelő
Nap, oly forrón égni! Ha azt mondom: hiányzol
csak azt jelenti: Nélküled nem kapok levegőt.
|
|