Március tizen őőő...
Én legszívesebben megtiltanám! Hogy olyanok
tűzhessenek ruhájukra nemzeti színű szalagot,
s beszéljenek becsületről, hazáról, szabadságról,
akik szájából nem hallottunk soha igaz mondatot!
Ki ha kérdez se mond igazat, már a levegő vétel
hazugságba torkollik. A szabadságról hogyan
beszélhet, ki eladta rabszolgának az egész népet?
S a Nagy Nemzet gyáván búvik meg a sorokban!
Csak a tőke hízik, érte szól a törvény, a bankok
lenyúzzák bőrünk után még az uzsorakamatot!
Tűr a nép, mint a birka! Szólna tán, ha bírna!
De félti házát, kinek még van, s azt a falatot,
amit munkájáért alamizsnaként kap, csak hogy
éhen ne haljon. Nem kokárda, de gyász-szalag!
Az kellene a népnek, és valami hatalmas sírgödör,
hová öntudatunk temetnék, s rá unokáink borulnak.
|
|