Káli László: Október

Ebben a megfáradt világban, így október közepén,
félúton a nyár és tél között. Mikor minden fa, bokor
színpompás ruhába öltözött, egy régi kép dereng
bennem. Egy másik ősz talán…, ha jól gondolom,
még egy másik világ is esetleg. (És más emberek)
Az jutott eszembe, mikor is egy ködös, hideg este
azt mondtad, mennyire fáradt vagy. Én meg persze
tudtam, hogy erről aztán biztos nem ez az istenverte
időjárás tehet. Hanem csak úgy belém fáradtál el.
Akkor pillanatnyilag nem találtam erre gyógyírt.
És ha jobban bele gondolok, igazán meglehetősen
hosszú idő után sem. (Sosem) Persze, ez nem jó hír.
Főleg, mert azóta rájöttem, hogy nem is az október,
és nem is az ősz tehetett róla, hanem csak magától,
előtte belém fáradtál. De olyan halálos fáradtsággal,
mint falevél a pillanatban, mikor aláhull az ágról.