Még mindig...
És még mindig azt mondom: megérte!
(Már amennyire megéri persze a birkának,
hogy faggyús húsán lakhat jól az éhező.)
Megérte várni, remélni és hinni, akárcsak
egy percét a mának! Hogy legyen végre
szabadság, munka és kenyér, meg bér!
Nem volt hiábavaló annyi hős, áldozat,
nem hullt hasztalan dús patakban a vér.
Kinyílt a Nyugat függönye, és szabadon
takarodhatsz az országból, ha nem tetszik:
mint fejlődnek a narancsliget citromfái,
hol manna terem a nagyoknak, s fügét
mutatnak annak, kik alatta görnyednek
napra nap, véresre marja kezüket a tüske,
gaz, az ember pedig, ki bérünk számolja,
zsíros ujján az aranytól nem látszik bütyke.
Sosemvolt szörnyekkel riogatnak, holott
a fenevad rég halott, vagy testvéredre
farkast kiáltanak, míg elhiszed legvégül,
s ha eléd kerülne, levágnád, folyjék vére.
Megérte. Megérte hát a demokráciára
várni. Végre bárki szabadon halhat éhen,
vagy alhat a puszta (szabad) földön akár,
mert házát elvitte a Hitel. S ha mégsem
lenne valaki elégedett? És nem imádja
a faragott képet, melyen az Isten éppen
harcban áll a világgal? Azonnal kinevezik,
hogy ő a soros bérszámfejtő legénye.
|
|