Volt régen...
Volt régen egy titkos kód, mit elvesztettem valahol,
de téged nem érdekel tudom.
Egy dal volt s ez volt mindenem, ezt küldte az én Istenem,
mikor jelet kértem az úton.
Füledbe súgtam egy napon, megszédített a dúr, a moll,
és te karjaimba estél.
Emeltem neked templomot, oltárt, festett képeket,
hiszen a mindenem lettél.
Nem szólt már az Úr többé, mert megszegtem a szent törvényt,
de engem nem érdekelt mégsem.
Te lettél, kit imádtam, szívem sarkig kitártam én,
ahogy másnak eddig még nem.
De mégis eljött az a nap, tövig lenyírtad hajamat,
és ellöktél magadtól végleg.
A templomomban elárultál, háromszor belém rúgtál,
nézted hogy a kutyák szét-tépnek
Ezer sebből vérezve , térden csúszva, csak néztem fel
az égre, s kértem Istenem:
Bocsásson meg ha lehet még, mert nincs már más menedék,
a Földön többé nincs helyem.
Az Úr irgalma végtelen, és adott egy esélyt nekem,
megmenthessem még a lelkem.
Volt régen egy titkos kód, mit elvesztettem valahol,
de téged úgysem érdekel.
|
|