Álltomban, amíg a téli világ olvadt
Bolond idő… s még bolondabb a holnap
Csontomig hatolt a márciusi szél
Messze még tél-vonatok zakatolnak
Kezed kezemben – tenyérbezárt forróság
S amíg a hóból csak lassan lesznek tócsák
Ígérve szebbet, új tavaszt e helyett
Hol nap nap után nyílnak újabb rózsák
Tüskétlen, mert csak a rossz szavak szúrnak
Maradj velem. Maradj társnak és tanúnak
Mert belém láttál és láttad, aki voltam
Múlhatnak immár az évek, akik múlnak.