Azért írok ma titokban, mert nem akarom Apát megharagítani. Apa napok óta nagyon szomorú a válság miatt. Azt mondja, hogy nekünk kell a válság árát megfizetni. Na láttam én egy tévéfilmet, ott is válságdíjat kértek. Elraboltak egy lányt, bezárták egy sötét helyre, az apukájának meg újságból kivágott betűkből levelet küldözgettek, hogy mennyi pénzt vigyen és hová. Mondtam Apának, ne féljen, engem nem fognak elrabolni, mert nagyon vigyázok magamra. Még a szomszéd Zoli bácsiékhoz sem mentem be. Kínálnak egy Mars csokit, aztán végig kell hallgatni, hogy ők mennyit segítettek a nagyiéknak amikor Anya kicsi volt, aztán úgyis az a vége, hogy el kell nekik menni a boltba. A múlt héten is hoztam vagy négy üveg sört, hogy majd leszakadt tőle a kezem. Apa nagyon haragudott is, át is akart menni a Zoli bácsiékhoz, hogy bemosson nekik egyet, de Anya nem engedte. Igen, mert nálunk is van bőven mosnivaló, minek mosson a szomszédban, segítsen inkább Anyának. Egyébként meg ezt a Zoli bácsit kéne inkább elrabolni. Persze, majd bolond lesz érte bárki válságdíjat fizetni. Én, ha felnövök, biztos nem fizetek Zoli bácsiért egy fillért se. Még a Mars csokijáért se.

 Aztán meg azt nem értem, hogy miért pont nekünk kellene fizetni? Ha már a tévében is bemondják, akkor lehet, hogy Molnáréknak vagy Sterbinszkiéknek is fizetni kellene, csak ők persze lapítanak. A múltkor a vízdíjat is csak úgy tudták tőlük beszedni, hogy nem is tudom, de lehet, hogy most sincs kifizetve. Majd pont a válságdíjat lehet rábízni ezekre.

        Aztán meg azt is mondta Apa, hogy szomorú, hogy senki sem akar miniszterelnök lenni.  Biztos nagyon strapás dolog, de nem hiszem, hogy rosszabb lenne, mint hetesnek lenni. Mindig le kell törölni a táblát, aztán óra elején jelenteni, hogy hányan hiányzanak. Igazából nem is olyan fárasztó ez, mégse vállalja senki önként, legutóbb is Ancsa néninek kellett kijelölni a Fekete Verát meg a Tóth Sanyit. Igen mert, két hetes van, hogy ha az egyik elfárad, ott a másik, hogy segítsen. A miniszterelnöknek is sokkal jobb lenne, ha lenne egy társa. Igaz, akkor két fizetést kellene adni, de meg is osztozhatnának egyen. Na, ez csak az én ötletem, mert most nem kettőt, de egyet sem találnak. A Parlamentben pedig nem dolgozik Ancsa néni, aki ha senki sem jelentkezik, majd kijelöl valakit. Lehet, hogy Apa attól fél, hogy majd őt hívják be miniszterelnöknek? Nem lenne jó, mert akkor alig lenne itthon. Igaz, a tévében sokat láthatnám, de az nem ugyanaz. Aztán meg ezeket a miniszterelnököket senki sem szereti. Apát eddig mindenki szerette. Itt a lépcsőházban legalábbis mindenki azt mondta, hogy nagyon szereti a doktor urat. Na most ezt veszítse el? Én mindig szeretni fogom, de nem akarom, hogy miniszterelnöknek hívják. Ki is húztam a telefon zsinórját, ha nem csörög, nem veszi fel , akkor pedig nincs itthon. Ki is hívták a szerelőt, hogy rossz a telefon. Igen, mert nemcsak kihúztam, hanem a végét be is lekvároztam, aztán visszadugtam. Kijött a szerelő, na az rögtön rájött, hogy lekváros lett a telefonzsinór. Apától kaptam egy nagy pofont, és Anya se vigasztalt, ahogy pedig szokott. Nagyon megsértődtem, úgyhogy most megyek is aludni és az se érdekel, ha Apát behívják miniszterelnöknek. Meg is érdemli.

        Hát ezzel búcsúzom ma, kedves naplóm.