Kétféle ember van: a falevél-ember és a pillangó- ember.  Hogy érthető legyen ez a két kategória, álljon itt egy kis történet:

  A falevél és a pillangó

(ál-kínai bölcsesség)

   A falevél mindig irigyelte a pillangót, amikor az díszes szárnyaival a levegőbe emelkedett és arra repült, amerre csak akart. Neki, a falevélnek kijelölt helye volt az ágon, nem repkedhetett. Igaz, magasabban volt, mint ahol a pillangó szállni szokott, ezért magasan is hordta az orrát – mármint hordta volna, ha lett volna neki olyan. Hanem egyszer beköszöntött az ősz. A falevél megsárgult, elszáradt és tehetetlenül hullott a földre. Mielőtt azonban elkeseredett volna ezen, feltámadt a szél. Erősen fújt, s felkavarta az avart, messzire repítve a mi falevelünket. A falevél boldog volt, hogy végre szállhat. Hirtelen meglátta a pillangót, aki mellette sodródott, tehetetlenül vergődött az erős szélben.

- Látod, hogy én is repülök? Látod, hogy gyorsabb is vagyok nálad?- kiáltotta oda diadalmasan a pillangónak.

- Látom, látom – dünnyögte a pillangó, aki hiába igyekezett másfele menni, a szél csak vitte, vitte tovább. Közben a falevél egyre magasabbra jutott.

- Látod, hogy magasabban vagyok, mint te? Ismerd el, hogy jobban repülök nálad! – kiabálta a sikertől megrészegült falevél.

- Elismerem – morogta a pillangó, akinek mindez nem volt ínyére, de nem tudott mit tenni az erős szél ellenében. A falevél hősködését mások is hallották, és meg voltak győződve arról, hogy a falevél kiváló repülő. Kétség sem férhet hozzá, hiszen a pillangó is elismerte.

A szélvihar azonban lassan elcsitult. A felkavart por visszahullt a földre. A falevél érezte, hogy süllyed, és kétségbeesetten kiabált a pillangó után:

- Repülök én is, látod? Most le akarok szállni, de akkor szállok fel újra, amikor csak akarok és gyorsabb vagyok nálad!

- Látom, látom – nyugtatta meg a pillangó, majd vidáman tovaszállt, mert sok dolga volt még a mezőn. Távolodtában hallotta a falevél recsegését:

- …mert én vagyok a legjobb repülő az egész erdőben … és a mezőn is.. ugye tudod, pillangó?

- Tudom, tudom- mormogta a pillangó, de örült, hogy végre odébbállhatott. Gyűlölte a szelet, és azt is, amit a szél időnként felkapott.