Józan fejemre büszke voltam
Ki nem becsülte, mind letoltam
Aki berúgott, megvetettem,
Lenéztem én, mert megtehettem. 

Le ám, de jaj, az idő fordult
Goromba sorsom reám mordult
Sokat szenvedtem, jórészt okkal
Inni mentem a barátokkal

Megártott már soknak a jó bor
Nem tudják, hol elég a jóból
Hol végződik a végső mérték
Pancsolt boromat bőven mérték. 

Önérzetem magasra hágott
S bár szerettem már a világot
A tulajt magamhoz intettem én
Némi félelmet láttam szemén. 

Féltette  a fószer a bőrét
Mert ő adta nékem e lőrét
Hiába próbált tőlem szökni
Miatta lett belőlem zokni. 

Nem lehet kérdés, ő a bűnös
Akit bizonnyal vár a hűvös
Ki tudja mit kevert e borba
Mivel fejbe vert és nem orrba.

De az utolsó pillanatban
Éreztem én: agyam bekattan
A poéta kitört belőlem
Szavaltam én, mi tellett tőlem:

Ostoroztam a sötét oldalt
Kiötöltem egy szörnyű bordalt
Bor helyett a mustot dicsértem
Borára vaskos átkot kértem. 

De a kocsmáros nem rezelt be
Ügyemet ezért jól kezelte
Verssel felelt panaszaimra
Ez lett nekem tapasz a kínra. 

Bordalomra bordal a válasz
Istenem, szívembe talált az
Rigmusával könnyre fakasztott
Számra egy poharat tapasztott.

Jól jegyezd meg, eképp e bordal
Nappal aludj, ébredj a Holddal
Több hasznod lesz – így szól a refrén
Rossz boron is, mint a jó cefrén.