Ha én tudnám a dolgok miértjét
Nem könyörögnék, nem hajolnék
Senki előtt se hétrét.
Büszkén járnék, mint a katona
Mint törhetetlen, szilárd jellem
ki mindig tudja, mikor, hova,
hol és kinek kell, hogy megfeleljen. 

Ha én tudnám a dolgok miértjét
Tehetném mindig azt, amit kell
Tenném úgy, ahogyan kérték,
Nem nézném, ki vizslat, ki figyel
Tudván tudva, hogy én vagyok a mérték
Szövetkezve, ha kell valakivel,
társasan, mert úgy is vígan élnék.   

Ha mi tudnánk a dolgok miértjét
Nem volna jaj, nem gyötörne nyomor
Senkinek se kéne félnie
Nem könyörögne alázattal
És haraggal sem nézne senkire
Mert nem volna senki adós végképp
Se érvvel, se magyarázattal. 

Ha én tudnám… de nem tudom.
Talány és titok lett a világ.
S mind messzebbre jutok a tudományokon
Lelek mind kevesebb nyugtot és több hibát.
Hiába keresek mind mesteribb fokon
Úgy rejti jobban és még jobban fenséges arcát
Ős-atyánk, az isteni rokon.