A hatalmas párnás ajtó becsukódott. Serény Ágoston, a Rozmaring Párt prominens képviselője, a Parlament Bürokráciaellenes Bizottságának frissen megválasztott elnöke fárasztó napot tudhatott maga mögött. Megbeszélés a pártok képviselőivel a holnapi alakuló ülésről. Jelentés a házelnöknek a terveiről. Átiratok olvasása, délután szavazás egy maratoni ülésen. Alig maradt idő, hogy a saját kis offshore-cége ügyeivel foglalkozzon. Muszáj volt pedig, mert Katsoiannis, a dörzsölt ciprusi ügyvéd mindenféle plusz költségekre hivatkozott, további átutalásokat sürgetett. Végre minden elintéződött, és Serény Ágoston fáradtan zuttyant plüssfoteljébe. Nemsokáig élvezhette azonban a késő délután csendjét. Megcsörrent a telefon. Gneisz Árpád volt az, az ifjú ügyvéd, aki Serény képviselői csapatába szegődött, és a stábmunkát szervezte. Jelentette, hogy elkészült a tervezettel, beugrana egyeztetni.

- Jaj, ne most Árpikám – fogta szinte könyörgőre a dolgot Serény Ágoston. – jártányi erőm sincs, meg egyébként is, ráérünk holnap….

- Sajnos nem, Guszti bátyám. Egy- két ügyben még ma este válaszolnom kell, téged meg holnap vár a belügyminiszter, délután vidékre mégy a horvát küldöttséggel…

- Jaj…megadom magam, gyere.

Nem telt el tíz perc, és Dr. Gneisz Árpád joggyakornok, személyi titkár megjelent a főnöke irodájában. Azt a megbízatást kapta, hogy készítse elő egy bürokráciaellenes tevékenységgel foglalkozó szervezet tervét. Alulról jövő kezdeményezésnek kell tűnnie, amit majd fel lehet karolni.

  A titkár azonban némileg félreérthette a dolgot, mert gyakorlatilag egy új hivatal tervezetét adta elő.

- Árpi, hát nem ezt kértem.

- Dehogynem… Azt kérted Guszti bátyám, hogy kerítsek állást az unokahúgodnak.

- Iigen, és?

- Nos itt kiválóan kamatoztathatja a ..az érettségijét. Ő lesz a hivatal vezetője.

- Aha, vagy úgy. De hogy adjuk be a közvéleménynek, hogy a bürokrácia elleni harcot egy új hivatal kiépítésével kezdjük?

- Igen ám, de milyen hivatal? Ez lesz a legszuperebb, legjobban működő. A sajtóval meg majd közöljük, hogy ez a hivatal nem olyan hivatal. Ez csökkenteni fogja a bürokráciát.

- Hogyhogy?

- Hát, először is, hatalmas, országos kampánytervet dolgozunk ki. Ehhez kelleni fog némi költségvetési támogatás, de ezt majd Te ugye, kibulizod. A kampányterv is szabályos lesz, tendert írunk ki rá. A tenderen indulna az öcsém is, ha esetleg figyelemmel lennél rá, Guszti bátyám. Az előkészületekhez felveszünk két-három titkárnőt, aki a levelezést bonyolítja…

- Kivel akarsz te levelezni?

- Akikkel muszáj. Itt van ugye mindjárt a Számvevőszék, velük jóban kell lenni. Ott lesznek aztán a miniszteri titkárságok és a pártképviseletek.

- Nna, majd pont a Kikerics Párttal vitatjuk meg a dolgainkat.

- Én sem gondolom, Guszti bátyám, hogy érdemben vitatkoznánk, de ugye, rosszul venné ki magát, ha nem tudnánk demonstrálni, hogy ez egy pártsemleges, össznemzeti hivatal.

- Jó,jó, hát mondd tovább.      

- Nos, valami házikó is kellene, ugye. Szép, szép a Parlament, de kötve hiszem, hogy szabad helyiségeik lennének erre a célra. Kinéztem egy szimpatikus belvárosi ingatlant, ha volnál szíves utánajárni, hogy megkaphassuk.

- Ajjaj, nem gondoltam, hogy ilyen komoly feladatra vállalkozunk.

- Bizony, arra. Kellene úgy harmincnyolc alkalmazott, annyival be tudnánk indulni a számításaim szerint. Később persze, amint a vidéki kirendeltségeinket is kiépítjük, úgy számítom, megyénként egyet, aztán még a nagyobb városokba is egyet-egyet, itt Pesten pedig megkezdik munkájukat a kerületi bürokráciaellenes irodák….

- Na itt állj meg, kedves öcsém, mert ezt nem fogja a Parlament szó nélkül elfogadni.

- Nem is kell, elég az elvi hozzájárulás, meg az, hogy a további ellenőrzést átadják a Te bizottságodnak, kedves Guszti bátyám, és a ciklus végéig hozzánk se szól senki.

- És azután?

- Ó hát olyan messze van az még, Guszti bátyám. Bízzunk a jövőben. Bíznunk kell, hiszen ez az egyetlenegy hivatal, amire tényleg szükség van, nem igaz?

- De, de…- mondta Serény Ágoston, bár hangja bizonytalanul csengett.