Boldog vagyok, a csend hangját ha hallom
Mintha víz csobogna nesztelen mesebeli malmon
Mintha belülről szólna, susogna valahonnan
Látni se látom, tudom csak, hogy valahol van. 

Boldog vagyok, ha érzem a levegő illatát
Valami bűntelen, végtelen tisztaság hat át
Csendbe merülve, nyárnak ujjongó néma fák között
Átadom magam: szívembe béke költözött. 

Nem sérthet semmi zaj, nem bánthat fájó szó
Büszke zöld fáim között csak némán harangozó
Egy-két elnyílt virág, egy méh nektárját hagyta itt
Hogy élvezhessem még  a csend hangjait.