Magammal viszem-e?
Magammal viszem-e tört darabjaim
Ha menni kell, ha mindennek menni kell
S a mozdulatok, az én örök rabjaim
Tudják-e vajon ha menni kell?
A rongy idő síkjára ráfeszülve,
Mint festő keretére a vászon,
Szemem megfagyott rezdülésre szülve
Mereng csak egy elmúlásnyi gyászon.
Ki voltam én, ki lehettem volna
Titok a jelen, s nagy jövőt nem ígér már
Tétlen perceimre haraggal gondolva
Köddé lesz előttem minden légvár.
Lelkem, ha reszket, s szívem, ha néha retten
Ő tudja csak, én nem, hogy mit mivégre kaptam
Hiába volt a perc, amelyben nem szerettem
Az ajtó nem nyílik, a zár hiába kattan.
Ki voltam én, bolond világomban
Világos elme, vén bohóc, mégis komoly
Szabad hazámban is, keltemben-jártomban
Büszke, hallgatag, megrögzött fogoly
Gyere, barátom, ragadd meg a szent zászlót
Mit eldobtak százszor, hadd lobogjon most újra
Kimondhatjuk-e még egyszer a szent varázsszót
Vagy magammal vigyem e világon túlra
Magammal viszem-e a gondolatot,
Vagy magával visz-e majd egy gondolat
S hamvaim felett a néma Hold ragyog
Vagy sudár fa növeszt zöld lombokat?
Ha menni kell, talán majd szép zene szól
Talán egy színész szaval szép verseket
S a bolyongó hang utolér valahol
A kertek alatt, amíg elmegyek.:
|
|