Gnúk és vadlovak
ahol a katamarán jár, oda visszamennék
összekaparni néhány álmot
a szél tó-ízét, a hegy vas derekát,
az ott-at, és a bárhol-t
vizeket, amiben elmerültünk
vizeket, amiben felbukkantunk
a tarthatatlan csöndeket kihagynám
kinyomnám a mobilt is
és csak rá figyelnék
akkor talán a gnúk és a vadlovak
ma is abban a képkeretben rohannának
amit a vásárban felesben vettünk
de már más gnúk és más vadlovak rohannak
ugyanúgy, ugyanott, ugyanabban a keretben
és aki vele nézi, semmit sem tud a katamaránról
sem arról a fényképről, amin
együtt integetünk
a velünk süllyedőknek
|
|