Kifliszünet
van egy játszótér a pék mögött, ahol senki nem zavar.
az ilyen titkokon mégse járjanak keresztül emberek.
aztán csak bámultak ránk a sóderhalmok, az ablaküvegek,
amikor súgta: szerelmes, de most úgy igazából!
én számolni kezdtem: vannak járdalapok, hinták, láncszemek…
a verseire csak bólogattam, és tán mert fogyóban volt a kifli,
vagy a mobilja csörgött, vagy mert hideg lett, de úgy istenigazából,
mondtam: menni kéne, nyitva van az Árkád
és nem tettem hozzá akkor sem, hogy a meleg kifli illatáról
még jó pár évig ő fog eszembe jutni.
|
|