Vörös haj, zöld szemek, ez vagyok, s ez leszek akkor is, ha ráncaim már sokasodni vágynak, és lépteim lassuló, fáradt, nyomban járnak, mert belül ez a bolond szív, mely örökösen lázad, biztos alapzata a bohó ifjúságnak. Nem érdekel, ha öregszik a test, és ezüstfényben ragyog minden egyes hajszál, a lélek erejét úgy sem töri meg sem a kerge idő, sem a csalfa halál, hisz a bennünk élő lélek mindig az marad, amit születéskor kaptunk a csillagok alatt.
