Már nincs sűrű lomb büszke törzsem felett,
s nem szépítik virágszirmok nyújtott ágaim.
Rég átfutott rajtam az élet és az idő,
mely gyermeteggé tette mozdulataim.

 
Foszló hánccsá váltam így tavasz idejére,
nem zöldülnek rajtam apró levelek,
száraz gallyként törtem apró miszlikekre,
mit az őszi avarhant majd végleg betemet.