Hogy is mondjam el, mit jelentesz nekem,
te legkisebb fiú, te kedves mese-hős,
ki oly naggyá, s oly hatalmassá nőtt,
életráncú könnyel megtelt szemeim előtt.

 
Csak nézem az arcod, és arra gondolok,
sorsom szebb ajándékot nem adhatott volna,
hisz te vagy számomra az a becses kincs,
mely e gyorsan futó élet szépséghordozója.

 
Látod ez az átkos idő felettem is elszállt,
már el-elcsendesíti szívverésemet,
de van valami, amin sosem változtathat,
hogy mindenekfelett szerethesselek.