Van egy ország, meseország,
hol törvény írta szent dolog,
az embereknek feledni kell
a könnyet és a bánatot.
Csak mosoly lehet minden ajkon,
szívből jövő nevetés,
mely vidámsággal árasztja el
meseország életét.
Van egy világ, egy szép, új világ,
ahol álmodhat az ember,
ahol nem fájdítják szíveinket,
ha felébredünk reggel.
Ahol minden-minden titkos vágyunk
valósággá válhat,
még az is, miről azt hittük,
csak múlandó varázslat.

 
Most én is útra kelek, én is elindulok,
az sem baj, ha talpam alatt,
rög és kavics ropog,
menni és menni kell, nem hátrálhatok,
mert ha itt maradok, megfájdítják szívem
a varázsmesék nélküli bús gonndoatok.