Fogoly lettél aranymadár,
érzelmeid foglya,
fénynek, árnynak követője,
távol csillagokba.
Mégsem vágysz szabadságra,
mégsem repülsz el,
inkább velem maradsz, engem ölelsz
gyöngéd hűséggel,
mert az a madár, kinek szárnyát
puha tenyér zárja,
az mindig tudja, merre is van
igazi hazája.