Nem a te hibád, amiért másnak láttalak,
mint amilyenné formált az Istenakarat.
Egyedül az én bűnöm, hogy annak véltelek,
kinek nem hazugok ajkán a szép ígéretek.

Nem te tehetsz róla, hogy minden, amim volt,
nem több ma már, mint néhány tintafolt,
mely könny-nyomokat hagyott a hófehérlapon,
mikor vesztesként írtam –Kedves, búcsúzom-

 
Nem a mi hibánk, hogy nem lehettünk mások,
csak könnyeinket bujtató szív-komédiások,
kik falakat bontottak egyetlenegy csókért,
és elhagyták egymást hitvány árulóként.