Neved dallama ma is olyan mama,
mint a legszebben zenélő égi orgona,
amely újra és újra e szót visszhangozza,
Ilona-Ilona, Ilona.

Vinném virágaim, de nincsen már hova,
hisz a temető rideg, drága-drága Mama,
ott nincs mosoly, köszönés, boldog ölelés,
csak könny, sírás, s újabb szenvedés.

Ezért ma a köszöntőm itthon mondom el,
hogy érezd, míg élek te mellettem leszel,
s minden névnapodra úgy emlékezem,
mint, aki tőlem soha nem ment el.