Ott, ahol az út,
jobbra, s balra hajlik,
ahol a nyári fák lombján
madárdala hallik,
ahol a júliusi napot
nem takarják árnyak,
ahol kékruhát öltnek
a búzavirágszálak,
ott állj meg kedves
néhány röpke percre,
és tégy úgy, tégy úgy,
mintha múltban hagyott
boldog időnk
fájón-édes terhe,
megkövült szívünkre
sosem nehezülne.