Mint nap érlelte búzák aranykalász szála,
úgy hajlik át múltunk a jövő irányába,
azon jövő felé, melynek minden egyes perce
belelopta magát az idő-végtelenbe.

 
S míg az idő-végtelenbe hajlanak a szálak,
semmi nem vet véget a nyári boldogságnak,
mert az a boldogság, mely a végtelenbe fut,
bezárja az ősz előtt a nyári nap-kaput.