Vigyázd életem, édes Istenem,

tartsd a szívem, lelkem, nyári melegen,

mert az őszbe én mindig belereszketek,

akár az aranyló, hulló levelek.

Fáradt tudatommal fel nem foghatom,

elröppenő nyaraim miért siratom,

s miért tépi hangulatom az elmúlás szele,

mikor dérben könnyezik a piros berkenye.

Tudom, alkony idején fázósabb az élet,

jobban átérezzük  hidegét a télnek,

többször megsiratunk minden órát, percet,

ami számunkra még újabb nyarat sejtet,

mert ki tudja lesz-e még elég erő arra,

hogy az ember szíve a telet is kibírja,

s úgy lépkedje át annak havas nyomdokát,

hogy érezze közben a tavasz illatát.