Így az élet vége felé fiam, elgondolkozom,
mennyi mindent nem tudtam megadni neked,
és milyen sokszor mondtam elnehezült szívvel
azt, hogy nekünk ezt sajnos nem lehet…
De tudnod kell,
a sors nem egyformán kegyes minden emberhez,
van akinek megadatik a pénz, s a gazdagság,
van akinek egész életében küzdeni kell azért,
hogy élhető szinten fenntartsa magát.
Ezért kérlek téged,
soha ne gondolj rám haraggal és daccal,
és soha ne ítéld el volt döntéseimet,
mert nem az én bűnöm, hogy nem adhattam mást,
csak szeretetből fogant emberéletet.