Kun Magdolna: Minden év őszén

Minden év őszén,
mikor megsárgult levelek hullnak le a földre,
és a fák ágait dérezüst lepi,
sétálj el arra, ahol lépteim nyomát
lépteid nyoma még felismerheti.
Ha a lépésnyomok felismerik egymást,
végy fel a földről pár száraz levelet,
majd tenyeredbe tartván, simíts rajta egyet,
oly szelíden, s oly szerethetően,
mintha én is ott lennék veled.
Mert amíg falevelet simogat elgyengült kezed,
és lépteid nyoma léptemen halad,
addig tudni fogom azt,
hogy rám való emlékezésed,
minden velem megélt pillanatot
oldhatatlan hűséggel
szíved mélyén hagy.